Felfedezés. E szót hallva legtöbbször barlangok, tengeri mélységek, hatalmas csúcsok felfedezésére gondolunk, pedig lenyűgöző csodák, értékek a közvetlen közelünkben, a saját városunkban is bőven vannak. Sokszor ott is rátalálunk, ahol nem is számítunk rá. Építészeti kincseink, köztéri szobraink köszönnek vissza ránk a következő oldalakon. Templomaink, amelyek tornyaiból a felcsendülő harangszó több száz éve hívja imádkozni a város lakóit. Régi, Mátészalka városképét meghatározó épületeink, melyeket megőriztek őseink, és megőrizzük mi is a jövő generációjának.

Izgalmas kaland felderíteni egy város múltját, házak, terek történetét, melyekhez élettörténetek kapcsolódnak: hétköznapiak és a világ által ismertek. „Hollywood bölcsője” – mondjuk jogos büszkeséggel mi, szalkaiak. Miért? Két, Hollywoodban és az egész világon is jól csengő név köszön ránk mátészalkai épületek faláról, homlokzatáról: Tony Curtis és Zukor Adolf. Előbbi a szülei, utóbbi az itt töltött iskolai évei révén kötődik a városhoz. Korunk jelentős, elismert művészeinek, sportolóinak, közéleti személyiségeinek életrajzát olvasva is gyakran rábukkanunk kedves városunk nevére.

A „Fény városa” – hangzik el Mátészalkáról nagyon gyakran, hisz a mai Magyarországon először, New Yorkkal egy időben, Buda- pestet öt évvel megelőzve itt lettek az utcák elektromos világítástól fényesek. Egy mezítlábas, a kezében mécsest tartó kisfiú alakja állít ennek emléket, mely a város jelképe lett. Csoda vele is történik. Augusztus végén, a Fényes Napok alatt maga is életre kel egy misztikus játék során.

De egyetlen kép sem adja vissza azt a hangulatot, csodát, azt a szívet megdobogtató érzést, amikor több ezer ember fáklyák fényénél vonul, és egy időutazáson vesz részt: vagy az élőszobrok idézik fel a múltat, vagy Mátészalka ikonikus épületei mellett elhaladva élik át ezt. Sokszor úgy érzem, nem is a fáklyák fénye, hanem a mátészalkaiak szívében lakozó fény, melegség világítja meg az utcákat, hisz az itt élők jóságuknak számtalanszor tanúbizonyságát adták.

„Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.” – vallja Wass Albert.

Ez az én hitvallásom is. Az építészeti, képzőművészeti kincseink mellett átörökíteni a jövő generációjának a város szeretetét, közösségépítő hagyományainkat, amelyet tiszta szívvel visznek tovább. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy megadta nekem azt a lehetőséget, hogy Mátészalkát, a „Fény városát” és az itt élő csodálatos közösséget szolgálhatom.

Kedves Látogató! Fedezze fel Ön is Mátészalka világát, a „Fény városának” csodáit, mely ezernyi arcával és karakteres világával tárul elénk.

Kellemes időtöltést kívánok városunkban!

Baráti üdvözlettel,
Dr. Hanusi Péter
Mátészalka Város polgármestere