Közeleg az idei közmeghallgatás – mi lett a tavaly felvetett ügyekből?

Tavaly decemberben több mátészalkai is mikrofonhoz lépett a közmeghallgatáson. Volt, aki a város hosszabb távú terveire kérdezett rá, más a Kossuth utca forgalmát, a kóbor állatok helyzetét, a kórházat vagy éppen az Újtelepen hiányzó sportolási lehetőségeket hozta szóba. Tíz hónap telt el azóta. Van ügy, amelyben történt előrelépés, más kérdésekben viszont még nincs végleges megoldás.

József felszólalása nem egyetlen utcáról vagy beruházásról szólt.

Arra volt kíváncsi, hogyan lehet megállítani az elvándorlást, helyben tartani a fiatalokat, lesz-e lakhatási program, hogyan segítik a vállalkozásokat, mi történik az ipari parkban, és mit akar kezdeni Mátészalka a turizmussal. A kérdése végül oda futott ki: honnan lehet majd tudni, hogy ezekből valóban megvalósult-e valami? A városvezetés akkor arról beszélt, hogy a hivatalos lakosságszám nem feltétlenül azonos azok számával, akik ténylegesen Mátészalkán élnek. Felmerült a helyi lakcímbejelentés ösztönzése, szó volt az ipari park iránti vállalkozói érdeklődésről, a turisztikai tervekről és a városfejlesztési dokumentumok felülvizsgálatáról is. 

József másik kérdése azonban ma is ugyanúgy ott van az asztalon: a lakosság számára mennyire követhető, hogy egy-egy vállalásnak mi a határideje, hol tart, és mikor lehet azt mondani rá, hogy teljesült?

Mária több olyan ügyet hozott szóba, amelyekkel nap mint nap találkozni lehet a városban.

A Kossuth utcán szerinte nehezen fér meg egymás mellett a sok gyalogos, a kerékpáros, a rolleres és az autó. Felvetette azt is, nem lenne-e jobb valódi sétálóutcává alakítani a belvárosi szakaszt. A válasz egyértelmű volt: a Kossuth utca nem sétálóutca, hanem forgalomcsillapított övezet. A jelenlegi kialakítás hosszú egyeztetések eredménye, és korábban az ott lakók, valamint az üzletek részéről is volt ellenállás az autóforgalom további korlátozásával szemben. 

A Kossuth utca közlekedési kérdése ettől külön maradt. Továbbra is azt érdemes nézni, sikerült-e jobban betartatni a meglévő szabályokat, kevesebb-e a szabálytalan behajtás és parkolás, illetve szükség van-e újabb forgalomtechnikai beavatkozásra.

Mária a kóbor állatok ügyét is szóba hozta. Az ivartalanítás mellett arról beszélt, hogy sok esetben civilek próbálják saját erejükből megoldani a bajba került állatok elhelyezését. A városvezetés akkor arról számolt be, hogy önkormányzati területen vészhelyzeti kenneleket alakítottak ki. Egy nagyobb menhely esetében viszont nemcsak az építés költsége merült fel, hanem az is, ki működtetné folyamatosan, és hogyan lehetne kezelni azt, ha a környező településekről is Mátészalkára kerülnének állatok. Az ügy nyáron újra a testület elé került. Az idei közmeghallgatáson már számokat is lehetne kérni: hány állat került a kennelekbe, hány talált gazdára, és mennyibe került mindez. 

A harmadik téma a hulladék volt. Mária több közterületi kukát szeretett volna, miközben a városvezetés arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes gyűjtőkbe háztartási hulladék kerül. Itt már nemcsak tervről lehet beszélni: a 2026-os költségvetésben 76 millió forint szerepel fedett hulladéktárolók kialakítására, és a tárolók kiépítése már meg is kezdődött. A következő hónapokban az lesz érdekes, hány helyszínen készülnek el, és mennyit változtatnak az érintett területek rendezettségén.

Ferenc tavaly decemberben a mátészalkai kórház helyzetéről is beszélt.

Azt vetette fel, hogy egyre nehezebb megfelelő számú orvost találni, több tapasztalt szakember közelít a nyugdíjhoz, és ha nincs utánpótlás, annak előbb-utóbb az ellátás látja kárát. A válasz akkor az volt, hogy nincs tudomás tervezett osztálybezárásról, ugyanakkor a városvezetés sem vitatta, hogy az orvos- és szakdolgozóhiány valós probléma. 

2026 nyarára a tavaly felvetett kockázat konkrét ellátási problémaként is megjelent. Június közepétől szünetelt a mátészalkai szülészet-nőgyógyászati aktív fekvőbeteg-ellátás és a szülések fogadása. Az eredetileg szeptemberre tervezett újraindítás sem történt meg, mert időközben további orvosok távoztak. A kérdés ma már az, hogyan lehet hosszabb távon stabilan biztosítani Mátészalkán azokat az ellátásokat, amelyekhez megfelelő számú szakorvos szükséges.

Ferenc a Dózsa György utca állapotát is felvetette. Azt kifogásolta, hogy az úttestet újra és újra javítják, miközben az utca forgalma az elmúlt években jelentősen megnőtt. A városvezetés akkor elismerte, hogy a körforgalmak átadása után több autó választja ezt az útvonalat. Fekvőrendőrök kihelyezését ugyanakkor sem a rendőrség, sem a közterület-felügyelet nem tartotta indokoltnak.  Tíz hónappal később a teljes felújítás még várat magára, az útszakaszon ugyanakkor jelentős kátyúzások történtek.

László az Újtelepen élő nagyobb gyerekek lehetőségeiről beszélt.

Nem azt mondta, hogy semmi sem épült a városrészben: szóba hozta az elkészült játszóteret, de szerinte abból a nagyobb gyerekek hamar kinőnek. A 8–15 éveseknek helyben nincs kosárlabdapálya vagy más, szabadon használható sportterület. Azt kérdezte, miért kell egy újtelepi gyereknek biciklire ülnie és a város másik részére mennie, ha focizni, kosarazni vagy más sportot szeretne. A városvezetés jogosnak nevezte azt az igényt, hogy egy lakókörzetben legyenek helyben is használható sportolási lehetőségek. Azt ugyanakkor közölték, hogy az akkori fejlesztési ütemben nem az Újtelep, hanem más helyszínek – köztük a Nyár utca – szerepeltek. 

A Nyár utcai fejlesztés azóta megvalósult, sportolási és rekreációs elemekkel, köztük világítással ellátott kosárlabdapályával. Az Újtelepen viszont továbbra sem látszik ugyanilyen konkrét beruházás a nagyobb gyerekek számára, így László felvetése ma is aktuális.

Más ügyekben tíz hónap elteltével sincs még végleges megoldás: az Újtelepen továbbra sincs új sporttér a nagyobb gyerekeknek, a Dózsa György utca teljes felújítása pedig még várat magára. A kórház ügyében közben új helyzet alakult ki, a tavaly még lehetséges veszélyként felvetett szakemberhiány 2026-ra már konkrét ellátási nehézségben is megmutatkozott.

Az idei közmeghallgatás ezért nemcsak új problémák felvetésére ad lehetőséget. Arra is, hogy visszatérjenek azokhoz a kérdésekhez, amelyek egy évvel korábban már elhangzottak, és megnézzék: mi változott azóta.