Fedél nélkül Mátészalkán – segítség is kell, rend is kell
Mátészalkán az utóbbi években szemmel láthatóan több lett a fedél nélkül élő ember. Nem egy-két emberről van szó: a város utcáin, közterein, üzletek környékén naponta több mint egy tucat hajléktalan emberrel is találkozhatnak a városlakók. A jelenség leginkább a Kölcsey utca környékén és a nagyobb áruházak parkolóiban feltűnő. Van, aki csendesen kér pár forintot, van, aki a bevásárlókocsit vinné vissza az apróért, és akad olyan is, aki tolakodóbban próbál pénzhez jutni. Ha kap, továbbáll. Ha nem kap, néha jönnek a keresetlen szavak.
Beszélgettünk több érintett hajléktalannal is. Az általuk elmondottak alapján nem mindannyian mátészalkaiak. Volt köztük, aki Nyírparasznyáról, Ópályiból, Vásárosnaményból, Kisvárdáról érkezett, más a mátészalkai tanyavilágból jár be a városba. Többen már megfordultak a mátészalkai átmeneti szállón is. Volt, aki saját döntésből hagyta el, volt, akinek a házirenddel össze nem férő viselkedése miatt kellett távoznia.
Az egyik férfi ezt mondta:
„Ha maga élne az utcán, maga is meginná a magáét.”
Nem szép mondat, de sok mindent elárul. A negyvenes éveiben jár, volt már börtönben, és ahogy ő fogalmazott, lehet, hogy megint oda kerül. Egy másik férfi a külterületről jár be. Azt mondta, nincs ágya, még egy rendes szivacsa sincs, amin aludhatna. Egy fáskamrában húzza meg magát. Néha közmunkára felveszik, akkor legalább van miből enni, de a nap nagy részét a városban tölti, próbál valahogy boldogulni.
A jog is nagyjából itt húzza meg a határt. Önmagában az, hogy valaki hajléktalan, nem büntethető. A törvény nem azt mondja, hogy fedél nélkül élő ember nem lehet az utcán. Azt viszont már szabályozza, ha valaki életvitelszerűen használja a közterületet, vagyis gyakorlatilag ott él: ott alszik, eszik, öltözködik, tisztálkodik, és rendszeresen ugyanoda tér vissza. Ilyenkor első körben nem a büntetés a fő irány, hanem a felszólítás és a segítség felajánlása. Mátészalkán működik hajléktalanellátás, van átmeneti szállás, tehát nem lehet úgy tenni, mintha semmilyen intézményi háttér nem létezne. Más kérdés, hogy nem mindenki fogadja el a segítséget, és nem mindenki tud vagy akar együtt élni a szálló szabályaival.
A zaklató kéregetés, a fenyegető fellépés, a közterület beszennyezése, a szemetelés vagy a közterület jogellenes elfoglalása már más kategória. Ezeknél nem elég a sajnálkozás. Intézkedni kell. A legutóbbi testületi ülésen is szóba kerültek a kéregetők. Keringenek olyan történetek is, hogy koldulással akár napi több tízezer forintot össze lehet szedni Mátészalkán. Ezeket érdemes óvatosan kezelni, mert könnyen túlzó mendemondává válnak. Amit viszont látni lehet: a visszaváltott üvegek, a bevásárlókocsiban maradt apró, a járókelőktől kapott pénz sokszor élelemre, italra, és nem ritkán kannás borra megy el.
A megoldás nem lesz látványos, és nem lesz gyors. Sokan mondják ilyenkor, hogy az idősebb, rossz állapotban lévő embereket „be kellene tenni valahová”. Csakhogy ez a valóságban nem így működik. Kell hozzá férőhely, iratok, orvosi állapot, együttműködés, és az érintett akarata is. Az elmúlt hónapokban két hajléktalan ember elhelyezése sikerült, ami már önmagában nagy dolog. A szociális szakemberek szerint ez ritka, lassú és sokszor nagyon nehéz folyamat.
Mégis kell valamit kezdeni a helyzettel. Aki segítséget elfogad, annak segítséget kell adni: szállást, ügyintézést, egészségügyi ellátáshoz jutást, tisztálkodási lehetőséget, munkát. Aki viszont agresszíven kéreget, fenyegetőzik, beszennyezi a közterületet, vagy másokat zaklat, annál nem lehet végtelen türelemre hivatkozni. Ott már a közterület-felügyeletnek, szükség esetén a rendőrségnek is dolga van.
A lakosoknak sem mindegy, mit tesznek. Ha valaki erőszakosan kéreget, fenyegetően viselkedik, vagy azonnali veszélyhelyzet alakul ki, a 112-es segélyhívót kell hívni. Ha visszatérő szemetelésről, közterület beszennyezéséről, rendezetlen állapotról van szó, azt a közterület-felügyelet felé kell jelezni.
