„Ezt sokan rosszul tudják” – 3 közlekedési szituáció Mátészalkán, ahol a rutin könnyen balesethez vezethet

Mátészalkán vannak olyan kereszteződések, ahol nem feltétlenül a gyorshajtás a legnagyobb probléma, hanem az, hogy sok autós rutinból közlekedik. Ránéz az útra, „érzésből” dönt, aztán csodálkozik, amikor dudálnak rá vagy centiken múlik egy ütközés. Pedig több helyen nem az számít, melyik út tűnik szélesebbnek, egyenesebbnek vagy forgalmasabbnak. A táblák döntik el az elsőbbséget – még akkor is, ha az elsőre sokaknak furcsának tűnik.

1. szituáció – Kórház utca és a Szatmár utca csomópontja

Ez az a kereszteződés, ahol rengetegen automatikusan azt hiszik, hogy a „szinte egyenesen továbbhaladó” út a fő irány. Pedig nem.
A helyszínen kihelyezett táblák alapján a védett útvonal megtörik, és a Szatmár utca felé kanyarodik.

Sokan ezt egyszerűen nem veszik észre.
Nem egyszer látni olyan helyzetet, hogy valaki az alárendelt utcából lendületből kihúzza az autó orrát, mert azt gondolja: „én megyek egyenesen”. Csakhogy a KRESZ-t nem érdekli, melyik irány tűnik természetesebbnek.

Egy helyi autós így fogalmazott:

„Sokan azt nézik, melyik út tűnik egyenesnek. A KRESZ viszont nem így működik: az elsőbbséget a tábla dönti el.”

Közlekedésmérnöki szempontból ez tipikus megtört főirányú csomópont. Az ilyen helyeken a legtöbb hibát nem a gyorshajtás okozza, hanem az elsőbbség meg nem adása, a téves forgalmi helyzet megítélése.
És pontosan ettől veszélyes.

Röviden:
Itt annak van elsőbbsége, aki követi a kanyarodó védett útvonalat.

2. szituáció – Szatmár utca vasúti átjárója és a Kórház utca csatlakozása

Ez a rész Mátészalkán külön kategória.
Nagyon közel van egymáshoz:

• a vasúti átjáró,
• a kereszteződés,
• és kijelölt gyalogos-átkelőhely.

Ha valaki egy pillanatra rosszul méri fel a helyzetet, máris kialakulhat egy veszélyes szituáció. A Szatmár utca felől érkező autós valóban védett irányból érkezik. Csakhogy sokan ebből azt a hibás következtetést vonják le, hogy „akkor nekem mindenki félreáll”. Pedig a vasúti átjárónál ez nem így működik.

A KRESZ itt nagyon konkrét szabályokat ír le: a vasúti átjáróra csak akkor szabad ráhajtani, ha a közúti jármű megállás nélküli áthaladása biztosítva van.
Ez nem elméleti szabály. Főleg reggel vagy délután látni olyat, hogy valaki még átjutna, de hirtelen megáll előtte a sor. Ilyenkor pár másodperc alatt ott maradhat a vasúti átjáróban. (Holott a KRESZ egyértelműen szabályozza, hogy milyen feltételek mellett lehet behaladnia vasúti átjáróba.) Balra kanyarodásnál pedig sok járművezető szinte csak a többi járművet és annak mozgását figyeli, miközben ott van közvetlenül a kijelölt gyalogos-átkelőhely is.

Egy friss vezetői engedélyt szerzett helyi hölgy szerint:

„A vasúti átjárónál szerintem sokan azért bizonytalanok a járművezetők, mert nincsenek tisztában a vasúti árjárón történő áthaladás szabályaival. Látszik is, hogy többen az utolsó pillanatban döntenek.”

És valóban. A helyszínen sokszor nem az agresszív vezetés a probléma, hanem a kapkodás és a téves forgalmi helyzet értelmezése, illetve a forgalmi helyzet felismerése.

Röviden:

A védett út nem jelent korlátlan elsőbbséget. A vasúti átjáróra csak akkor szabad ráhajtani, ha biztosított az áthaladás. Bár igaz, hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen áthaladó gyalogosnak, a járműforgalommal szemben elsőbbsége van.

3. szituáció – 471-es főút, Kinizsi Pál utca és Zöldfa utca körforgalma

Ez az a körforgalom, ahol sokan még mindig úgy közlekednek, mintha egy sima útkereszteződés lenne.

Tipikus jelenet: valaki lendületből érkezik a körforgalomba, mert „még befér”. A másik fékez, dudál, majd mindenki bosszankodik.

Pedig a szabály nem bonyolult: a körforgalomban haladó járművek elsőbbséget élveznek, a körforgalomba érkező járművekkel szemben.

A gondot itt nemcsak maga a körforgalom okozza, hanem a közeli vasúti átjáró, és a szabályok nem megfelelő ismerete. Ha a sorompó lezárt helyzetben van (főleg amikor egyszerre több vasúti jármű halad át vagy tolatás zajlik –, nagyon gyorsan feltorlódik a sor.) Ilyenkor a dugó gyakran visszaér egészen a körforgalomig.

És itt jön a klasszikus hiba!

Sokan még ilyenkor is behajtanak, mondván: „majd csak kiférek valahogy”.

A helyszínen ráadásul nagyon közel van egymáshoz:

• a körforgalom,
• a vasúti átjáró,
• több becsatlakozó út,
• és a gyalogátkelőhelyek
• kerékpárút.

Ettől az egész csomópont érzékenyebb lett a hibákra. Egy rossz pillanatban meghozott döntés, és néhány perc alatt közlekedési káosz léphet fel.

Sok járművezető a kihajtásnál még mindig nem használ irányjelzőt, (nem időben jelzi irányváltoztatási szándékát) pedig ezzel pontosan a közlekedés többi résztvevőinek a dolgát nehezíti meg. A körforgalomban haladó járművek mozgását. És a körforgalmat elhagyó járművel mozgását, csak az irányjelző használata esetén dönthető el, hogy a gépjárművezető a körforgalomban marad, vagy elhagyja azt. Így sokkal nehezebb kiszámítani, főleg csúcsidőben.

Röviden:

A körforgalomban nem az dönt, ki ér oda hamarabb vagy nagyobb lendülettel. Behajtás előtt a körforgalomban haladóknak elsőbbségük van a körforgalomba beérkezőkkel szemben. Torlódásnál csak akkor szabad a körforgalomba behaladni, ha biztosított a körforgalom elhagyása is.

Végső gondolat

A legtöbb közlekedési konfliktus Mátészalkán nem abból adódik, hogy valaki direkt szabályt szeg, hanem hogy téves a forgalmi helyzet megítélése. Sokkal inkább abból, hogy rutinból vezet.
„Én mindig így mentem.”
„Itt úgyis el szoktak engedni.”
„Még át lehet csúszni.”

Pont ezekből lesznek a veszélyes helyzetek.
A KRESZ viszont nem megszokás alapján működik. És több mátészalkai csomópontnál pontosan az okozza a problémát, hogy az út képe mást sugall, mint amit a szabály valójában előír.

A cikk létrejöttét segítette: Simon István közlekedésmérnök, gépjárművezető szakoktató.