Akkumulátoripari hulladék Mátészalkán: visszavonást ígért a cégvezető

A CB Engineering Kft. a Mátészalka, Ipari út 8. szám alatti, 995/21 helyrajzi számú telephelyen veszélyes és nem veszélyes hulladékok gyűjtését, kereskedelmét és átmeneti tárolását tervezte. A 2026. május 28-án kelt előzetes vizsgálati dokumentáció alapján nem akkumulátorgyár épült volna, és nem is feldolgozóüzem. A terv egy meglévő csarnokra szólt: hulladék érkezik, átveszik, ideiglenesen tárolják, majd továbbviszik vagy exportálják.

A dokumentáció évi legfeljebb 3000 tonna hulladékkal számolt.

A felsorolt anyagok között szerepelt nehézfémeket tartalmazó fémoxid, vasfém részek és por, nemvas fém részek és por, valamint egyéb elemek és akkumulátorok. A tárolás big-bag zsákokban, UN minősítésű dobozokban, IBC tartályokban és raklapokon történt volna.

Az ügyben megbeszélést tartottak a CB Engineering Kft. cégvezetőjével.

Stan Lee úr tolmács kíséretében érkezett Mátészalkára.

Stan Lee úr a megbeszélésen azt mondta: nem szeretnének ellenszenvet kelteni a városlakókban. Úgy fogalmazott, ha ezt a tevékenységet nem tudják elfogadtatni a mátészalkaiakkal, akkor nem hozzák ide.

A cégvezető szerint az elképzelés ideiglenes tárolásról szólt. Az anyagok pár hétig, legfeljebb 1–2 hónapig maradtak volna a telephelyen, utána exportálásra kerültek volna. Azt is elmondta, hogy a magyarországi akkumulátorgyárak egyre nagyobb sebességgel termelnek, a gyártóknál pedig egyre több hulladék halmozódik fel. Szerinte ezért lesz szükség olyan átmeneti tároló- és továbbító telephelyekre, mint amilyet Mátészalkára is terveztek.

Ez Mátészalka adottsága. Valódi logisztikai előny. De a városnak nem minden előnyét kell ugyanarra használnia. Attól, hogy egy tevékenység idehozható, még nem biztos, hogy ide is való. Egy önkormányzatnak azt is néznie kell, milyen irányba viszi a város nevét és jövőjét egy ilyen döntés.

A tervezett tevékenység gazdasági oldala a dokumentáció alapján nem volt nagy léptékű. A foglalkoztatottak száma 2–3 fő lett volna. Új nagy építkezés nem szerepelt a tervben. A város közvetlen haszna így főként helyi iparűzési adóból és egy meglévő ipari ingatlan használatából állhatott volna. Ez kevés ahhoz, hogy a környezeti és lakossági kérdéseket félre lehessen tenni.

A legtöbb aggály nem a mindennapi, szabályos működéshez kapcsolódott.

A dokumentáció zárt csarnokot, csomagolt tárolást és műszaki védelmet írt le. A lakossági kérdések mégis érthetőek voltak: mi történik sérült csomagolásnál, beázásnál, tűzesetnél vagy oltóvíznél? Nehézfém-tartalmú anyagoknál ezek nem apró részletek.

A levegőminőség kapcsán sem kéményes üzemről lett volna szó.

A forgalom és a zaj sem csak papíron jelent volna meg. Az Ipari út környékén a teherautó érkezik, fékez, rakodik, majd elindul. A Ráczkert légvonalban pár száz méterre van a tervezett telephelytől. Aki ott él, annak ez nem elméleti ügy. A környék mindennapjairól van szó.

Az egyik megszólaló a megbeszélésen jelezte: néhány nap alatt több mint hatvan mátészalkai polgárral beszélt az ügyről. Emellett e-mailek, Messenger-üzenetek, telefonhívások és személyes vélemények is érkeztek hozzá. Támogató visszajelzés nem volt közöttük.

A megbeszélésen az is világossá vált: ezt az ügyet a városvezetés sem támogatja.

És itt nem csak erről az egy telephelyről van szó. A településrendezési terv szigorítása most azért is kerülhet napirendre, hogy Mátészalka ne legyen könnyű célpont azoknak a veszélyes üzemeknek vagy tevékenységeknek, amelyeknek jó a vasút, jó az autópálya, jó a helyszín – csak éppen a város jövőképébe nem férnek bele.

Mátészalkának nem mindent kell beengednie csak azért, mert földrajzilag alkalmas lenne rá.

A megbeszélés végén Stan Lee úr pár nap türelmet kért. Jelezte, hogy a projekt többi résztvevőjével is közli a Mátészalkán elhangzottakat, és ígéretet tett arra, hogy a jövő hét folyamán írásos visszavonó nyilatkozatot adnak ki.

Az ügy akkor tekinthető lezártnak, ha ez írásban is megtörténik.