Tisztelet a hősöknek

Balázs Ferenc mátészalkai mártír szobrának gyertyás koszorúzását követően az emlékezés a színház Kölcsey utca felőli bejáratánál folytatódott. Torma Tamás Mátészalka Város alpolgármestere ünnepi beszédében kiemelte, hogy több a hasonlóság köztünk és az 56-os fiatalok között, mint gondolnánk. Hiszen ma, 2024-ben sem gondolunk mást, mint a forradalmi ifjak, hogy számunkra Magyarország függetlensége és szabadsága a legfontosabb.

„Sokkal tartozunk ’56 hőseinek. Tartozunk azoknak, akik fegyverrel a kézben harcoltak az elnyomók ellen. Pongrátz Gergelynek, Wittner Máriának, a mátészalkai Balázs Ferencnek és a névtelen pesti srácoknak. Ahogy Márai Sándor megfogalmazta:

„Angyal, vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből.”

Ezek a sorok emlékeztetnek bennünket arra, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatai nem hiába haltak meg. Az ő vérükből és bátorságukból született újjá Magyarország szabadsága és függetlensége. Tartozunk azoknak, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben: a mátészalkai vasutasoknak, a hozzájuk csatlakozó helyi orvosoknak, jogászoknak, pénzügyi szakembereknek, tisztviselőknek, s más, forradalmi lelkületű embereknek, akiknek sorsa a forradalom tisztaságára figyelmeztet bennünket.

Tartozunk nekik, mert bátorságuk, elkötelezettségük, szabadság- és hazaszeretetük évről évre összehoz bennünket, hogy újra és újra kijelentsük: 1956 nem azt mutatta meg számunkra, hogy milyenek vagyunk, hanem hogy milyenek lehetnénk. És bár a szent forradalmunkról harminc évig tilos volt beszélni, és nyíltan kellett mondani a háborúra, hogy béke, a szolgaságra, hogy szabadság és a tudatlanságra, hogy erő, de ezzel a szatmári magyarokat hiába is próbálták megtéveszteni.” – hangsúlyozta az alpolgármester.

A megemlékezésen az Esze Tamás Gimnázium diákjai is felléptek, akik előadásukkal gazdagították az ünnepi műsort. A rendezvény zárásaként megkoszorúzták Bíró Lajos szobrászművész alkotását, az ’56-os kaput, amely a forradalom hősei előtt tiszteleg.