Nemzeti kultúra, nemzeti műveltség, helyi azonosságtudat

Hogyan jellemezné Mátészalka kulturális életét?

Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám: sokrétű. Sietek megjegyezni, jóllehet az általam vezetett Szentpétery Zsigmond Művelődési Központ és Színház Mátészalka legnagyobb közművelődési helyszíne, amely évente mintegy 120 ezer látogatót szolgál ki, ha városunk kultúrájáról értekezünk, akkor beszélnünk kell olyan szellemi bástyákról, mint a múzeum, a könyvtár, a művészeti iskola, az újság, a televízió, a kórúsok, számos civil egyesület, a városban élő költők, írók, táncosok, zenészek, képzőművészek, színészek, és sorolhatnám még, amelyek, akik nélkül nem teljes a mátészalkai kulturális csevej. Ettől függetlenül hálás vagyok, hogy válaszolhatok a város kulturális folyamatait érintő kérdésekre.

Ön elsősorban színházi ember, színművész, rendező. Hogyan egyeztethető össze közművelődési munkája színházi tevékenységeivel?

Pompásan. Szinte valamennyi elismerés, kitüntetés, amelyet kaptam éppen annak köszönhető, hogy közművelődési feladataim nagyobb részére úgy tekintek, mint színházi előadásra. Mondhatjuk azt is, hogy ez egyfajta kulturális innováció. Bár természetesen rendelkezem közművelődés-szakemberi végzettséggel is, a színház eszközeivel, annak gondolkodásmódjával oldom meg közművelődési tennivalóimat. Ily módon hozzájárulok ahhoz, hogy a mátészalkai rendezvények különbözzenek más települések kulturális eseményeitől. Egyfajta egyedi, minőségi értékrendet igyekszem teremteni. Hiszem, hogy művészi képzettségem sokat hozzáad népművelői munkámhoz.

Közművelődési szolgálatában mit tart a legfontosabbnak?

Egyértelműen a nemzeti kultúra, a nemzeti műveltség, de különösen a helyi azonosságtudat erősítését tartom elsődlegesnek. A mai, értékválságos időkben különösen nagy felelőssége van az értelmiségnek, a társadalmi és politikai vezetőknek, de nem utolsó sorban az oktatási-kulturális szakembereknek. Lényeges megjegyezni, hogy az identitás őrzéséhez – ugyanúgy, mint a nemzeti kultúra fenntartásához és átadásához – intézmények kellenek: „a templom és az iskola”, de család, folklór-csoport, rádió, televízió, újság és egyebek. Ha ezek hiányoznak vagy elvesznek, az azonosság tudat  őrzése nehezebb vagy egyszerűen lehetetlen. Az identitáshiányos ember elvész a világban, a gyenge szellő is odébb fújja. Városunk vezetői, e megállapítás súlyát ismerve, mind erkölcsileg, mind materiális értelemben hatékonyan támogatják a mátészalkai kulturális élet folyamatait. S ezt nem megfeleléskényszerből mondom.

 Mondana-e néhány konkrétumot a nemzeti és a mátészalkai identitástudat megőrzésével kapcsolatos munkájáról?

Talán ezekre vagyok a legbüszkébb. Feleségemmel és alkotótársammal megírtuk Mátészalka város dalát, de ezen kívül egy tucatnyi dal született városunkról, nemzetről, hazáról, amelyeket a különböző helyi ünnepségek alkalmával énekelünk. Több szalkai költő versét megzenésítettük, amely művek sokszor előadásra kerülnek. Aztán sikerült egy szép helyi hagyományt teremteni azzal, hogy a Fényes Napok nyitányaként, minden esztendőben életre keltjük a Mécsestartó fiú szobrát. E tradíció is hozzájárult ahhoz, hogy Bíró Lajos szobrászművész által faragott szobor Mátészalka szimbóluma lett. Jól bevált a Fényes Felvonulás élő szoborcsoportjainak találmánya is, amelyek előtt halad el a több ezres, fáklyás tömeg, élükön a megelevenedett Mécsestartó fiú gyaloghintójával, néptáncosokkal, zenészekkel, maskarásokkal, gólyalábasokkal, fénykompozíciókkal. Megemlíteném azokat az előadásokat is, amelyek a város nagy ünnepein kerültek bemutatásra (pl. Hitből, szívből, szenvedélyből…), ahol sajátos komponálásban kaptak fellépési lehetőséget a helyi amatőr és hivatásos művészek. Kifejezetten mátészalkaira sikeredett a Tony Curtis Nemzetközi Filmfesztivál nyitó és záró akkordja alkalmából rendezett egyedi bemutató is. Jelentős esemény a helyi képzőművészek tavaszi és őszi tárlata, valamint az is, hogy Mátészalkán a Magyar Kultúra Napja helyett a Magyar Kultúra Napjait ünnepeljük, sok rendezvénnyel, mintegy tíz napig. A „Légy te korunk Petőfije” szónok verseny a térségi szellemi csörték kuriózuma. A helyi színházi életet illetően kiemelendő, hogy Mátészalkán került sor olyan nemzeterősítő bemutatókra és ősbemutatókra, mint a Tékozló fiú musical, A Petőfi-titok musical, az István, a király rockopera, Az ifjú Kölcsey musical, vagy éppen a Csalafinta hozomány parasztkomédia, amely a szatmári folklór jellegzetességeit vitte közelebb a mai nézők lelkéhez. Ennek apropóján szeretném megjegyezni, hogy a nemzeti és lokális kultúra nem egy statikus, lezárt állapot, hanem folyamat, amely időről időre változik, mi magunk is alakítói, formálói vagyunk.

Említette a Fényes Napokat. Hogyan látja annak jövőjét?

Ez egy összetett kérdés. Közösségünk életében jelentős helyet foglalnak el az ünnepek, de meg kell találni azok mértékét az éves közművelődési történésekben. Alapvetően a mindennapi művelődésben hiszek. Nem jó, ha egy-egy napra sűrűsödnek össze az események, kiadások. Örülnék, ha megváltoztatnánk például a Fényes Napok szerkezetét is.  A napokban tartott megbeszélést polgármester úr, ahol elmondtam, szimpatikusabbnak találnám, ha a Fényes Napok az egész nyarat ölelnék át, vagyis a nyári hónapokban szinte minden hétvégén lenne valamilyen művészeti esemény, amely sorozatra aztán augusztus végén tennénk fel a koronát. Vizsgáljuk a lehetőséget, hol lehetne kialakítani olyan területet, ahol a fiataloknak külön is szervezhetnénk belépődíjas koncerteket. Erre a jelenlegi rendezvénytér – biztonsági okokból – nem alkalmas. Szintén megbeszélés és persze a költségvetés tárgya, hogy mely eseményeket tudjuk ingyenessé tenni. Az elmúlt években kissé elkényeztettek bennünket a díjmentes rendezvényekkel. Ez hosszú távon nem fenntartható, és negatívan befolyásolja a kulturális piacot. Kialakult az a sajnálatos gyakorlat, hogy az ingyenesre „mindenki” ugrik, a fizetősnél viszont csigalassúságban fogynak a jegyek. Tetszik, nem tetszik, a fogyasztóknak meg kell érteni, hogy a szórakoztatás pénzbe kerül. Meg azt is, hogy a művelődés és a szórakozás – bár többször összefutnak – nem ugyanazt jelenti. Dicsérendő: az önkormányzat egész évben hatalmas kulturális infrastruktúrát működtet a városban. Ezen felül, ha van olyan előadás, amely többe kerül, mint a látogatók által befizetett összeg, akkor lehetőségeinek mértékében „betömködi” a keletkezett lukat. A kérdésre visszatérve: a Fényes Napoknak fényes jövője lehet, ha struktúráját megváltoztatjuk.

Milyen kihívásokkal néz szembe a kulturális szféra Mátészalkán?

A legnagyobb kérdés talán, hogy miként kelthetjük fel ifjaink figyelmét a nemzeti és egyetemes kultúra gyöngyszemei iránt. Mert művelt nemzetté csakis azok révén válhatunk.  Szubkulturális mocsarak szippantják magukba az embereket, nem könnyű lecsapolni ezeket a területeket. Abban  viszont biztos vagyok, hogy az állami pénzből finanszírozott kulturális megnyilvánulások kiválasztásának szempontja nem feltétlenül a popularitás kell legyen. Persze az sem árt…