Mátészalkáról indult a rendőrdinasztia
Mátészalkáról indult az Onder család rendőrdinasztiája: az édesapa és ikerfiai ma már mindhárman a testületnél szolgálnak. Apa és fiai alig 14 kilométerre dolgoznak egymástól, bizonyítva, hogy a hivatás családi példából is fakadhat.
Apa és ikerfiai alig néhány kilométerre szolgálnak egymástól
Mátészalka nemcsak iskolát és otthont adott, hanem hivatást is: az Onder családban ma már három rendőr szolgálja a közbiztonságot. Onder László főtörzszászlós, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának Ófehértói Autópálya-alosztályán szolgálatparancsnok, ikerfiai pedig – Onder Kristóf törzsőrmester és Onder Botond őrmester – szintén a rendőri pályát választották.
A történet Mátészalkán gyökerezik: Kristóf és Botond itt jártak gimnáziumba, az Esze Tamás Gimnáziumban érettségiztek, és innen indultak el azon az úton, amely ma a Nyírbátori Rendőrkapitányság Járőr- és Őrszolgálati Alosztályára vezette őket. Bár nem Mátészalkán teljesítenek szolgálatot, mindössze 14 kilométer választja el őket édesapjuktól, aki az Ófehértói Autópálya-alosztályon dolgozik.
Büszke apuka vagyok – mondja Onder László. – Nem gondoltam volna, hogy mindkét fiam rendőr lesz, azt meg végképp nem, hogy ilyen közel szolgálunk majd egymáshoz.
Onder László pályája is Mátészalkához kötődik. Bár Budapesten vált rendőrré, és ott is kezdte szolgálatát, amint lehetősége adódott rá, visszatért Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe.
Amikor 1996-ban áthelyeztek a megyei rendőr-főkapitányság Mátészalkai Közlekedésrendészeti Alosztályára, az nagy öröm volt számomra – idézte fel. – Járőrként, majd baleseti helyszínelőként dolgoztam, és azóta is ezen a szakterületen maradtam.
2013 óta az Ófehértói Autópálya-alosztály meghatározó alakja, 2020-tól szolgálatparancsnokként irányítja a munkát.
Kristóf és Botond gyerekkoruktól együtt haladtak: óvoda, általános iskola, gimnázium – minden közös volt. A rendőri képzésben is egyszerre vettek részt, az Adyligeti Rendőrképző Akadémián szereztek képesítést.
Érdekelt minket, mit csinál apu, de sosem erőltette – mondja Kristóf. – Őszintén beszélt a nehézségekről is, talán ez segített abban, hogy reálisan lássuk a pályát.
2019-ben, felszerelésük után választhattak szolgálati helyet. Bár mátészalkaiak, tudatos döntés volt, hogy nem a szülővárosukban kezdtek dolgozni.
Egy kisebb városban, ahol sok az ismerős, nehezebb lehet az intézkedés – teszi hozzá Botond.
Kristóf hamarosan a közlekedésrendészet felé veszi az irányt: baleseti helyszínelői tanfolyamot végez, így elképzelhető, hogy idővel még közelebb kerül apja szakterületéhez.
Mondhatni, apu nyomdokába lépek, de ez saját döntés – hangsúlyozza.
Onder Lászlónak pedig van egy csendes álma:
Jó lenne egyszer egy alosztályon szolgálni hármasban. Nem mondanám reménytelennek. Mindhárman a főkapitányság állományához tartozunk, és ki tudja, mit hoz a jövő.