Interjú Mártonné Molnár Erikával a segítőmunkáról

Ez az élmény indította el azon az úton, amely a szociális munka világába vezette. Ma a Szatmári Egyesített Szociális és Egészségügyi Alapellátási Intézmények vezetőjeként több mint száz munkatársával dolgozik azon, hogy a rászorulók minden élethelyzetben támogatást, figyelmet és valódi emberi törődést kapjanak.

Hogy került kapcsolatba a szociális munkával? Mi motiválta, hogy ezt a hivatást válassza?

Már gyermekként a másokon való segítés volt fontos számomra. Érettségi után a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán kezdtem meg tanulmányaimat. Ott felkérésre, fogyatékkal élő gyermekek úszásoktatásában vettem részt. Ez az élmény meghatározó volt. Ekkor éreztem, hogy a számok világa nem az én utam. Ezt követően a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskolán szociális szervező, később Debreceni Egyetemen mentálhigiénés szakirányú képesítést szereztem.

Milyen fő területeken dolgoznak a Szatmári Egyesített Szociális és Egészségügyi Alapellátási Intézmények munkatársai?

Az intézményünk szociális alapszolgáltatásokat, gyermekjóléti szolgáltatásokat és szakosított ellátást nyújt. Székhelyünk a Szalkai L. út 2/a szám alatt van, ahol szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, támogató szolgálat, szenvedélybetegek közösségi ellátása, család-és gyermekjóléti központ és szolgálat működik. Telephelyeinken a Kölcsey tér 4. szám alatt a fogyatékossággal élők nappali ellátása, a Petőfi tér 10. szám alatt a hajléktalanok átmeneti szállása, és a Kalmár út 23/A szám alatt az Angyalszárny Bölcsőde található. Ifjúság-egészségügyi feladatokat látnak el a köznevelési intézményekben védőnőink és a közreműködői szerződéssel dolgozó házi gyermekorvosok.

Milyen egy átlagos nap az intézményben? Milyen feladatokkal, helyzetekkel találkoznak és melyek a legnagyobb kihívások, amikkel jelenleg a szociális szférában dolgozók szembesülnek?

A tagintézmény-vezetőkkel történő szakmai egyeztetés a napi munka része. Innen érkeznek az információk, az ott folyó szakmai tevékenységről. Az intézmények látogatása alkalmat ad arra, hogy személyesen kerüljek kapcsolatba a kliensekkel és az ellátottakkal is, innen kapok visszajelzést munkánk minőségéről. A legnagyobb kihívással a gyermekvédelem területén találkozunk, mivel a problémával küzdő családok, gyermekek száma folyamatosan növekszik. Ennek hatására a munkatársak nagyon magas esetszámmal dolgoznak, leterheltek. Sajnos a szakember-utánpótlás is akadozik, mivel egyre kevesebb fiatal választja a szociális munkás képzést.

Hogyan segítik a kollégákat abban, hogy a nehéz helyzetek ellenére is megőrizzék lelki egyensúlyukat? Van-e valamilyen közös támogatási forma, megbeszélés vagy csapaton belüli összetartás, ami segít feldolgozni a mindennapi megterheléseket? Hogyan tudják egymást erősíteni, ha valaki nehezebb időszakon megy keresztül?

Munkatársaink nap mint nap nehéz élethelyzetben lévő családokkal, bántalmazott gyermekekkel, otthontalanokkal, egyedül élő magányos, idősekkel, fogyatékkal élőkkel foglalkoznak. A mindennapi lelki megterhelés hordozza a kiégés veszélyét. Szervezeti szinten esetmegbeszélésekkel, szupervízióval, közösségi programok szervezésével, egyéni szinten segítő beszélgetésekkel, lelki támogatással igyekszünk megelőzni a lelki fásultságot.

Mit jelent Önnek a közösség, amelyben dolgozik – a munkatársak, az ellátottak és a partnerek? Hogyan írná le azt a kapcsolati hálót, amelyben nap mint nap együttműködnek, segítenek és támogatnak másokat? Milyen értékeket, emberi történeteket és élményeket hordoz ez a közeg, és hogyan formálja mindazokat, akik benne dolgoznak?

Ezen a munkahelyen 38 évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni. Huszti Judit korábbi intézményvezetővel mindig azon fáradoztunk, hogy hogyan tudnánk új szolgáltatásokat bevezetni. Intézményünkben a kisgyermekkortól az időskorig minden korosztályt ellátunk. Megismertük a rászorulók szükségleteit, arra megoldási javaslatokat dolgoztunk ki. A feladatellátás folyamatosan bővült, ezzel arányosan a jól képzett munkatársak száma is nőtt. Örömömre több fiatal munkatársunk is van. Szeretem a fiatalok lendületét, elszántságát. Nagyon jó kapcsolatunk van a helyi önkormányzattal, a társult önkormányzatok vezetőivel, a járás köznevelési intézményeivel. Vannak támogatóink, akik adományaikkal hozzájárulnak az ellátottak jólétéhez, de az épületek állagmegóvásával megbízott vállalkozókkal is hatékony az együttműködésünk.

Miben látja az intézményük erejét és fejlődési lehetőségeit? Melyek azok a területek, amelyekre különösen büszkék lehetnek, és hol lát még lehetőséget a továbblépésre vagy a megújulásra?

Az intézményrendszerünkre nagyon büszke vagyok, ahol több mint száz munkatárs dolgozik. Aktívan jelenlétünkkel támogatjuk a városban, a járásban élőket. Szakmatámogatási, módszertani feladatokat is ellátunk konzorciumi partnerként a megye szakembereit támogatva. Munkatársaink országos munkacsoportokban dolgoznak, részt vesznek szakmai protokollok kidolgozásában. Szakembereink a város 1. számú szegregátumában a szociális városrehabilitációs pályázatnak köszönhetően programokat valósítanak meg. A hajléktalanszállón és a fogyatékkal élők nappali ellátásban, a gyermekjóléti központban több tanácsadási lehetőséget tervezünk. Megerősítjük a bölcsődei ellátásunkat, a szülők részére gyermeknevelést segítő interaktív foglalkozások szervezésével.

Mit üzenne, kívánna kollégáinak a szociális munka napján? Milyen gondolatot vagy jókívánságot fogalmazna meg számukra ezen a különleges napon – amikor a segítő hivatás és az emberi odafordulás kerül a középpontba? Mit adhatnak egymásnak ezen az ünnepen, ami a mindennapok nehéz pillanataiban is erőt, hitet és kitartást adhat?

A szociális munka rendkívül sokrétű, komplex segítő, támogató folyamat. Munkánk során az egyenlőségre, az emberi méltóság tiszteletben tartására törekszünk. A szociális munka napja emlékeztessen mindenkit arra, hogy az igazi segítőmunka csendes, láthatatlan és mégis rendkívül értékes. Nagyra értékelem a munkatársak kitartását, bátorságát, hogy kiállnak a legnehezebb élethelyzetben élőkért és reményt adnak. Munkatársaimnak azt kívánom, hogy ne veszítsék el a hitüket és lelkesedésüket:

„Egyetlen jótettnek az emléke jobban világít miutánunk, mint ezer fáklyának lobogása.” (Jókai Mór)