Fiatalok Mátészalkán: maradni vagy elmenni?

Mátészalkán ma egyre több fiatal fejében fordul meg ugyanaz a kérdés: maradni vagy elmenni? Elég végignézni egy osztálytalálkozós fotón vagy egy baráti társaságon. Valaki már Debrecenben dolgozik, más Ausztriában, megint más készülődik. Sokan szeretik ezt a várost, mégis úgy érzik, hogy előbb-utóbb máshol kell majd boldogulniuk.

Most 18 és 25 év közötti mátészalkai fiatalokat kérdeztünk arról, hogyan képzelik el a jövőjüket.

Arról beszélgettünk velük, lehet-e ma helyben önálló életet kezdeni, ki tud-e költözni egy fiatal albérletbe, van-e olyan munka, amiből normálisan meg lehet élni, és egyáltalán: mi az, ami miatt érdemes itt maradniuk.

Három fiatallal beszélgettünk Mátészalka egyik olyan utcájában, ahol még mindig nincs aszfalt. Közülük a frissen nagykorúvá vált György volt a legbeszédesebb. A másik két fiú is válaszolt a kérdéseinkre, de nem szerettek volna névvel vagy fényképpel szerepelni.

„Szeretünk dolgozni, mégis csórók vagyunk” – mondják nevetve, de inkább keserűen. Mindketten úgy érzik, ha nem akarnak örökre egyik fizetéstől a másikig élni, akkor előbb-utóbb el kell menniük Mátészalkáról. Az egyikük már dolgozott külföldön is, de visszajött Magyarországra. Most olyan munkát keres, ahol nem 6+2- es műszakban kell élni az életét.

A másik srác vállalkozó szeretne lenni. Van szakmája, látszik rajta, hogy dolgozni akar. Azt mondja, Mátészalkán főleg gyári munka van, és sok fiatalnak ez nem szimpatikus.

„A baj az, hogy hiába dolgozol. Mátészalkán alig van albérlet, most is talán öt hirdetés fut, ami normálisabb, és szinte mind 100 ezer forint felett van. Egy gyárban 6+2-es munkarendben, 25 év alatti adókedvezménnyel olyan 350 ezer forint körül lehet hazavinni. Abból ha kifizetsz egy albérletet meg a rezsit, egyedül nem nagyon marad pénzed normális életre.”

Abban mindannyian egyetértettek, hogy a város biztonságos, este is nyugodtan lehet közlekedni. A Fényes Napokat és a gyereknapi rendezvényeket is szeretik, de szerintük kevés az olyan program, ami tényleg a fiataloknak szól.

Ugyanakkor úgy érzik, a következő évek egyik nagy kérdése az lesz, sikerül-e több lehetőséget teremteni a fiatalok számára helyben.
„Ha nem akarsz kocsmázni, akkor nagyon nincs hová menni.” Ha ki akarnak kapcsolódni, legtöbbször Nyíregyházára, Debrecenbe vagy Szatmárnémetibe indulnak.

György története talán még jobban megmutatja, hogyan gondolkodik ma sok mátészalkai fiatal.

„Többen vagyunk testvérek, önkormányzati bérlakásban nőttünk fel. A legkisebb testvérem ősszel lesz hároméves. Amikor megszületett, és anyukám babakocsival tolta ezen a földúton, akkor döntöttem el, hogy tanulni fogok, amennyit csak lehet. Volt, hogy esőben zacskót húztam a cipőmre, úgy mentem ki az utcából az iskolába.”

György idén szerzett szakács végzettséget. Azt mondja, minden évben jeles tanuló volt, az édesanyja nagyon büszke rá.

„Szegények voltunk sokszor, de szeretetben nőttünk fel. Taníttattak minket, amennyire tudtak. Most már felnőttem, látom a világot. Őszintén? Nem nagyon látom itt a jövőmet.”

Azt mondja, több roma ismerősével is előfordult már, hogy hiába voltak normálisan felöltözve, ápoltak, mégsem vették fel őket olyan helyre, ahol emberekkel vagy élelmiszerrel kellett foglalkozni.

„Én ebből a szempontból szerencsés vagyok, mert rám sokan nem mondják meg elsőre, hogy cigány vagyok. De attól még látom, mi történik másokkal.”

Arra a kérdésre, mit üzenne a város vezetőinek, kis gondolkodás után ezt mondta:

„Sokat szépült Mátészalka, ezt kár lenne tagadni. De szerintem nagyon látszik, hogy idősebb emberek vezetik a várost. Kevés dolog szól igazán a fiatalokról. Pedig ha mi elmegyünk innen, egyszer nem lesz kinek építeni ezt a várost.”