Fellobbant a hit lángja Mátészalkán

Van valami különös varázsa annak a pillanatnak, amikor először lobban fel az adventi gyertya lángja. Egy apró fény, amely mégis képes betölteni egy egész teret, sőt: akár egy egész várost is. Mátészalka tegnap este pont ezt élte át. A csendben, az összegyűlt emberek közös lélegzetvételében egyszer csak megszületett a fény – a hit lángja –, amely a legnagyobb sötétséget is képes megtörni.

Advent nem csak a naptárban érkezik meg. A lélekben kezdődik. Ott, ahol újra és újra fel kell gyújtani valamit, ami olykor elhalványul: a bizalmat, a békét, a szeretni tudást. És most, ahogy az első gyertya fellobbant Mátészalkán, egy finom, mégis határozott üzenet érkezett: van remény. Mindig van.

Az est hangulatát a Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda növendékei, valamint a Szatmár Táncegyüttes tették teljessé. Szívhez szóló, tiszta előadásuk úgy simult az ünnephez, mint a fény az adventi koszorú körvonalaihoz. Nem harsányan, nem túljátszva – épp annyira, amennyire az ember szíve is szeretne megnyílni ilyenkor.

A lelki gondolatokat Heidelsperger István püspöki helynök osztotta meg. Szelíden, mégis határozottan emlékeztetett arra, hogy a hit lángja nem puszta jelkép: erőforrás. Valami, ami akkor is világít, amikor mi magunk már alig látunk előre.

Az est szónoka Dr. Hanusi Péter polgármester volt, aki ünnepi beszédével tovább gazdagította a közösség együtt töltött adventi pillanatait, és kiemelte: az ünnepvárás időszaka különösen fontos alkalom arra, hogy figyelmünket szeretteinkre és egymásra irányítsuk.

„A hit lángja nem a gyertyán ég, hanem bennünk – és addig világít, amíg engedjük, hogy fényt adjon.”