Az újjászülető élet jelképei


A húsvéti locsolkodás szokása kikopóban van, pedig az élmény még mindig ott él: a rokoni, ismerősi találkozásokban, az anya–lánya és apa–fia közös programokban. Nauner-Agárdi Éva etnográfus, népzene mesterpedagógus erre a szép szokásra hívta fel a figyelmet.

Az újjászülető élet jelképei

„Ma van húsvét napja / Másod éjszakája / Jól tudjátok, jól tudjátok…”

Így szól az a nyírmeggyesi húsvétoló ének, melyet 1934-ben gyűjtött Lajtha László Máté-
szalka szomszéd falujában. A legények húsvéthétfő hajnalán a lányos házak ablaka előtt énekelték, melyért hímestojást kaptak attól a lánytól, kit megtiszteltek énekükkel. A húsvéti ünnepkör a kereszténység második legnagyobb ünnepegysége, mely virágvasárnappal kezdődik és pünkösd előtt ötven nappal ér véget.

„Színes ünnep”, melyben egyszerre találjuk a fehéret, a piros-lila-sárgát és a zöld-barna minden árnyalatát. A fehér a tisztaság, a megtisztulás színe. Az asszonyok minden helyiséget – még kívülről a házat is – hófehérre meszeltek, ami a tavaszi nagytakarítás elengedhetetlen része volt. A következő három szín a hímestojások domináns színei voltak, melyet természetes alapanyagokkal, azok főzetével érték el: pirost berzsennyel, lilát céklával, sárgát hagymahéjjal, a zöld és barna pedig a fák, virágok és a száradó föld színei, melyek dologra serkentették az embereket. A dal második stófája így szól:

„Még a madarak is, / mindenféle fák is, / Örvendeznek, örvendeznek…”

A természet is kész a megújulásra: zöldbe borulva, virágozva várja az élőlények ébredését, az élet körforgásának újraindulását. Az ötödik versszakot eképpen kell énekelni:

„Add ki hát a hímest, / tudod, megígérted, / El ne felejtsd, el ne felejtsd!”

A tojás, hímes tojás: az újjászülető élet, a termékenység jelképe, sőt az emberi lélek művészi kifejezésformája. A húsvéti locsolkodás szokása kikopóban van. Először a kútvizet cseréltük szagos vízre, majd a tyúktojást csokitojásra, majd a húsvéti képeslapot virtuális üdvözletre. Ám még nem késő újra a húsvét részévé tenni a sárgatúró-készítést, a tojásfestést, a locsolkodást; az ünnepkör részévé pedig a komatálküldést, mellyel az egymásnak ajándékot küldő lányok, fiúk a tállal egy életre szóló szerelmi kapcsolatot vagy barátságot teremtettek. Ha nem másért, a rokoni, ismerősi találkozásért, az anya–lánya, apa–fia közös programok miatt.

Mindenben az élményt keressük: találjuk meg újra e szép magyar szokásban is.

A húsvét régen jelentőséggel bírt, mint manapság, de fontossága napjainkban abban rejlik, hogy összekapcsolja a keresztény hitvilágot, a tavaszi megújulást és erősíti a közösségi, családi kötelékeket.