Kulcskérdés a város megtartó ereje
Szathmári Lajos önkormányzati képviselő a lakossági ügyek megoldásáról, a város fejlesztési lehetőségeiről és a pártállástól független együttműködésről beszélt.
A lakossági kérésre elintézett ügyek adják a legnagyobb sikert
„Viták voltak és lesznek, de én mindig igyekszem a véleményemet, kritikámat kulturáltan, a személyeskedést messze elkerülve tálalni mindenki felé. Ez az egyik alapja a közös munkának mind a bizottsági, mind a testületi üléseken”
– mondja Szathmári Lajos önkormányzati képviselő. Számára a köz szolgálata az elsődleges, ezt tartja szem előtt a város jövőjét érintő terveiben is. Célkitűzései között szerepel a gyógyvízre épülő turizmus erősítése, a térfigyelő kamerarendszer bővítése és a belváros közlekedési rendjének átgondolása.
Az eredményes képviselői munka egyik feltétele a város ismerete, a folyamatos és szoros kapcsolat a lakossággal, de ebben stabil alapokra támaszkodhat.
Így van, hisz itt születtem, és itt is élek születésem óta, Mátészalkán. Általános iskolába az „ötösbe” jártam, majd a gépészetiben érettségiztem. Később, munka mellett, közgazdász diplomát szereztem a Nyíregyházi Főiskolán. Több területen is megfordultam életem során, végeztem kétkezi és szellemi munkát, valamennyit tiszteltem és megbecsültem. Dolgoztam mosodai gépkezelőként, mezőgazdasági munkásként, diszpécserként egy helyi vállalat termelésirányításában, valamint irodai adminisztrációs munkakörben. Az utóbbi időszakban dr. Apáti István országgyűlési képviselő személyi asszisztense voltam.
Nem ez az első mandátuma a képviselő-testületben. Hogyan nyerte el a jelenlegi megbízatását?
A 2014-2019 közötti ciklusban már részese lehettem az önkormányzati munkának, a jelenlegi mandátumomat a 2024. évi önkormányzati választásokon szereztem meg a Mi Hazánk Mozgalom kompenzációs listájáról.

Mikor született meg a döntés, hogy feladatokat vállalna a köz érdekében, a képviselő-testület tagjaként?
Igazából ez egy folyamat része volt. Mivel én eredetileg a „pártpolitikából” érkeztem, 2007-ig kell visszamenni az időben, hiszen akkor jelentkeztem tagnak egy olyan politikai pártba, amelynek a közvélemény-kutató cégek mérései szerint mindössze 1 százalékos volt a támogatottsága. Nem tudtuk, hogy lesz-e bármi is ebből a próbálkozásból, de a 2009-es EP-választás áttörést jelentett, és akkor már komolyabban kellett vennünk a felkészülést a helyi önkormányzati választásokra is. Szerintem valamikor annak az évnek a vége felé született meg a döntés, hogy elindulok ezen az úton, a következő önkormányzati választáson, képviselőjelöltként.
Valószínűleg feltérképezte, hogy milyen fejlesztéseket igényelnek a városlakók. Milyen eredményekkel lenne elégedett a képviselői ciklus végén?
A 2024-es önkormányzati választási kampányban fogalmaztuk meg azokat a célokat és terveket, amelyek alapvetően zsinórmértéket jelentenek a képviselői munkám kezdete óta. Felsorolás szintjén ezek: az önkormányzati fenntartású út- és járdahálózat folyamatos felújítása és hatékony karbantartása; a közvilágítás hiányosságainak pótlása; a térfigyelő kamerarendszer további bővítése; a csapadékvíz-elvezető rendszer felújítása leginkább olyan területeken, ahol ez állandó feladatot adhat; fontos lenne a strand további fejlesztése, illetve a gyógyvízre épülő turizmus. Ezek azonban komolyabb befektetők nélkül nem valósulhatnak meg. Az M49-es átadását követően, a tapasztalatok értékelésével, a belváros közlekedési rendjének átgondolása; a parkolási gondok enyhítése – és még oldalakon át lehetne sorolni a célokat. Úgyhogy én azzal lennék elégedett, ha a ciklus végéig minél több olyan fejlesztés és beruházás valósulhatna meg, vagy legalább kezdődne el, amelyek a város lakosságmegtartó erejét növelik, a mátészalkaiak életminőségét javítják.
Milyen nehézségek adódnak ebben a feladatkörben?
Számomra a legnehezebbek azok a lakossági ügyek és problémafelvetések, amelyeknél a megoldás látszólag egyszerű, ám valójában mégsem az. Konkrét példa: a Szatmár utca felújítása után nem sokkal egy mély lyuk jelent meg a Hunyadi köz kereszteződésénél, ami viszont még abba a sávba esett, amely újra lett aszfaltozva. Alapesetben egy ilyen veszélyforrás pár nap alatt megszüntethető, itt ebből három hónap lett, ugyanis már azt is nyomozni kellett, hogy ott milyen közmű lelhető fel, ergo: melyik szolgáltató lehet illetékes. A kivitelező vitatta a felelősségét, műszaki ellenőrt kellett ismét bevonni stb., stb. A baj ilyenkor az, hogy az emberek csak annyit látnak ebből, hogy ott egy terelőoszlop az út közepén hetekig, de „nem történik semmi”… Az ilyen eseteket azért nem egyszerű lekommunikálni, pláne, ha egy idő után már számomra is hihetetlen a helyzet.
Milyen együttműködést kér a város lakossága részéről?
Közvetlenséget és türelmet. Közvetlenséget abban a tekintetben, hogy ha valamilyen hibát, problémát észlelnek, akkor azt jelezzék ők is bátran az érintett szolgáltatónak, a polgármesteri hivatalnak, vagy akár az önkormányzati képviselőnek is. Nagy divat lett a közösségi médiában feltenni ilyen jellegű bejegyzéseket, holott ezzel az energiával egyből lehetne az illetékeshez is fordulni.
A másik pedig az, hogy legyen a lakosság türelmes, amennyiben egy felvetés nem valósul meg egyik napról a másikra. Van, amikor ez megoldható, de a legtöbb esetben fizikai, adminisztrációs vagy költségvetési okokból több időt vesz igénybe egy probléma orvoslása, vagy egy kért feladat, munka elvégzése.
Divat lett a közösségi médiában posztolgatni, de személyes kapcsolat és őszinte együttműködés teheti igazán hatékonyabbá a közösség érdekében végzett munkát.
Ebben a pozícióban fontos a csapatmunka: hogyan valósul ez meg a képviselő-testületen belül és a városvezetéssel?
Én „egyszemélyes” frakciót alkotok a képviselő-testületben, de azt gondolom, hogy Mátészalka érdekeit szem előtt tartva valóban pártállástól függetlenül tudunk együtt dolgozni. Ez még akkor is igaz, ha ebben a ciklusban magasan én szavaztam legtöbbször másként, mint a többség. Természetes, hogy voltak és még lesznek is viták, de én mindig igyekeztem a véleményemet, kritikámat kulturáltan, a személyeskedést messze elkerülve tálalni mindenki felé. Úgy vélem, ez az egyik alapja a közös munkának mind a bizottsági, mind a testületi üléseken.
Mi ad sikerélményt ebben a munkában?
Számomra a legnagyobb öröm az, amikor lakossági jelzés alapján veszek kézbe egy ügyet, indítom el egy probléma megoldását, amelyet sikeresen végig tudok vinni, és megköszönve a közreműködést visszaszólnak, hogy minden rendben. Természetesen ez nem az én érdemem, hiszen én is csak „közvetítő” vagyok, mégis jólesik a pozitív visszajelzés, még ha képviselőként pontosan ez is a dolgunk: a köz szolgálata.
